Ma is egyik kedves olvasóink levelét boncolgatjuk. A múlt és a sorskerék és annak ismétlődéséről és hogy észrevesszük-e hogy ismétlődés történik és valamit változtatnunk kell vagy beleesünk ugyanabba a hibába és nem értjük mi is történik velünk újra és újra:
Tavaly megismerkedtem egy férfival barátság alakult ki közöttünk majd az év eleje események egyre jobban kétségbe ejtettek. Míg nyárra eljutottam oda, hogy társkeresőn ismerkedtem. Nem készültem fel és így utólag belátom játszmáztam és találkoztam onnan egy másik férfival. A teljes igazságot nem mondhattam el így saját magam "Én" védelmében, azt mondtam lefeküdtem vele az első éjszaka és nem jelentkezett és elkezdtem játszmázni. Pontosabban folytattam "kicsi vagyok és nagy a világ és védjél meg, elhagytak". Az a férfi pedig ráharapott, akit év elején megismertem és barátom volt. Jött és jólesett a figyelme. Különleges annyit tud adni, hogy alig győztem befogadni. Jól esett játszmás megtépázott egomnak. Az események úgy alakultak, hogy összejöttünk és majd 9 hónapig együtt voltunk kisebb megszakításokkal.
Különleges egyfajta sziget, ahol erőre kaphattam. Annyi szeretetet, figyelmet kaptam, amiben soha életemben nem volt részem. Nem is tudtam hova tenni, furcsa volt látta/érezte a gondolataimat néha már idegesítő volt. Talán, mert tényleg hamarabb tudta mi is a bajom, mint amit be mertem vallani magamnak. Azt mondják az az igazi, aki megtud nevettetni. Voltak nagyon rossz pillanatok ennek ellenére nagyon sokat nevettem. Néha már könyörögnöm kellett, hogy hagyja abba, mert bepisilek és volt egyfajta intimitás. Majd minden este "eltentéztetett" és mikor kifliben voltunk akkor mikor fordult fordultam és amikor fordultam ő is fordult.
Majd elkezdtem félni a jövőtől és szép lassan elkezdtem rombolni a kapcsolatom hullámokban gerjesztettem a feszültséget és addig feszítettem, amíg tudtam, hogy nem marad más választása és feláll. Felállt és elment nem jelent nekem semmit a szeretlek és a sajnálom. Ennek ellenére azt mondtam neki, hogy SAJNÁLOM, hogy ez lett a vége és magam sem tudom eldönteni mit is jelent nekem ezek a szavak és miért is mondtam. Talán, mert érzetem, hogy én vagyok a hunyó.
Majd megint folytattam a játszmámat, hogy elhagytak és kicsi vagyok és nagy a világ és megint jött egy barát, aki átölel és megcsókol és ha kicsit átgondolom arra jövök rá ugyanez történt egy éve, mert ténylegesen nem elhagytak akkor .... jött csak nem tudtam elviselni a társkeresős férfi akinek volt felesége, hogy az irányítás nem az én kezemben van és majd akkor jön, amikor neki megfelel és most is miattam álltak fel. Kevés az időm több van mögöttem, mint előttem!!!!.. Mitől félek az időtől, öregségtől, elmúlástól, kötödéstől, érzelmektől?!
Nagyon jó meglátás, hogy ugyanaz történik, ami majd egy éve "megvigasztalja egy barát". Van egy technika, ami éppen ezeknek az oldásáról szól mantraként kell ismételni és nagyon sokat segít. Varázsszavak:-):
KÉRLEK
SAJNÁLOM
BOCSÁSS MEG
MEGBOCSÁTOK
SZERETLEK
és közben azt kérni az égiektől, hogy olyan megoldást találjanak, ami mindenkinek a lehető legjobb. Akár hiszünk benne akár nem, de működik))
