.jpg)
Igen sokan várják hűséges olvasónk újabb levelét. Ma a BOLDOGSÁGRÓL olvashatunk tőle. Fogadjuk szeretettel és nyíltsággal és várom leveleiteket)
"Sokan mondják azt a mai világban, hogy: "Én nagyon boldog vagyok!" Lássuk az emberek valóban boldogok, vagy csak használják ezt a kifejezést? Az emberek többsége általában összekeveri a "jól érzem magam" állapotot a "boldog vagyok" állapottal. A boldogság egyik feltétele, hogy a lelki egyensúly terén a 4. szinten kell állni ugyan is, akinek a lelki egyensúlya nincs megteremtve, hogyan lehetne boldog??? Hát sehogy!!! A boldog ember egyik jellemzője, hogy nem látszik rajta, míg azok az emberek, akik csak jól érzik magukat gondosan ügyelnek arra, hogy a környezetük felé minden lehetséges eszközzel mutassák, hogy Ők boldogok...
Én csak úgy hívom őket, hogy transzparensesek. Ezek az emberek pont olyanok mint a Kossuth téri tüntetők, csak az Ő "transzparensükre" az van ráírva, hogy: "ESZEVESZETTÜL BOLDOG VAGYOK!!!" Érdekes, hogy akik valóban boldogok, azoknak nincs bizonyítási kényszerük a környezetük felé egyszerűen, csak boldogok. Vajon a boldogtalan emberek, miért hazudnak Önmaguknak és a környezetüknek?
Ezeknek a boldogtalan embereknek nap, mint nap "fájdalomcsillapítóra" van szükségük, hogy túléljék a következő napot. Vásárolnak maguknak egy új ruhát, moziba, színházba járnak, welness hétvégéken múlatják az időt, fürdőkbe járnak, buliznak, szórakoznak, mindent elkövetnek, hogy eltereljék a figyelmüket a szomorú valóságtól, hogy boldogtalanok. Úgyhogy kimondhatjuk elég költséges dolog ez a boldogtalanság! Ezeknek az embereknek egyfajta erőltetett mosoly ül az arcukon egész nap. Persze aki belenéz a szemükbe jó mélyen az láthatja a boldogtalanságot, de mivel az emberek többsége felszínes, ezért a legtöbb ember "bedől" a mosolynak és nem veszi ezt észre... A boldogtalansággal sajnos együtt jár a nemtörődömség is, hiszen a boldogtalan ember el van foglalva a saját "fájdalomcsillapítással", így nem figyel úgy oda a környezetére, szeretteire. Úgyhogy a boldogtalan emberek gyermekei a legtöbbször nem kapnak annyi törődést, odafigyelést és sajnos elég gyakran Ők is "fájdalomcsillapítóvá" válnak. Ezek a szülők általában agyonszeretik a gyereküket, de sajnos a neveléssel igazándiból nem foglalkoznak... Sajnos ezek a gyermekek a legtöbb esetben maguk is boldogtalanságra vannak ítélve, hisz a szülőtől ezt látják. Ez egy ördögi kör! A boldogtalanok boldogtalanokat nevelnek ki..."
