Olvasóink beküldőt leveléből mazsolázgatunk. Nagyon érdekes problémát említ. Nézzük egy igaz történetet.
-Takarodj innen- és görcsöt kap és csak úgy záporoznak a könnyei, mint egy kiadós nyári zápor. 13 éves fiú. Három méterre áll tőlem. Látom, ahogy eltorzul az arca, szűkülnek a szemei megfeszülnek az arc izmai és szépen lassan érleli a sírást és nem bírja tovább, ahogy elhagyja a "takarodj " szó száját ugyanabban a pillanatban robbanásszerűen, sírva fakad. Dermedtem állok és az anyjára nézek némán segítséget kérek. Nem kapok, mert neki is új a helyzet és a gyermeke, aki éppen félőrülten ordít és keservesen sír vigasztalhatatlan. Menjek vagy maradjak?!
Mikor azt hiszem, hogy elértünk a hullám tetőpontjára, akkor megint történik valami a fiú berohan tehetetlenségében a fürdőszobába beszáll a kádba és eltekeri a csapot. A hideget és csak folyik a víz, minden cseppje egy egy örökkévalóságnak tűnik, ahogy visszhangzik a kád zománcán. A "takarodj innen" elveszik a sötétben és új fáklyaként meg akarok halni mondat éledezik és egyre erősebben követelni a helyét. Mígnem elviselhetetlenül felveri az éjszaka sötétjét.
Mit keresek itt, miért hozom ilyen helyzetbe és töröm ketté a családot?! Mindig az leszek/maradok, aki szétválasztotta anyát és apát. Nem fog szeretni, annál inkább gyűlölni és szép lassan megmérgezve a kapcsolatunk édesanyjával. Nagyon szeretem párom. Eltudom vele képzelni az egész életünk, hogy őrzöm a szemét és vénülő kezemmel fogom a kezét.
A gyermek éket vert közénk. Életem egyik legnehezebb döntése következett. Felálltam és eljöttem tarthatatlan volt a helyzet, a beszéd elfogyott és már csak süket fülekre találtam. Elbeszéltünk egymás mellett. Megtanultam ha összehoz a sors egy gyermekes anyukával és elfogad gyermeke, akkor van mit keresni és megélhető lesz a kapcsolat. Ha nem akkor ne hitegessem magam......nem az első leszek az életében.....csak a második. Már elfogadom magam és megengedhetem magamnak, hogy ne mindig a legfontosabb legyek.
Mindenképpen igazat adok a levélírónak. Ez egy nagyon kényes kapcsolat, ami elvált családoknál keletkezik. Pár fontos kérdés mikor mutat be a gyerekeknek és közben nekik is alakulniuk kell és a régi férj szerepe se tiszta. Az elején szép is lehet, amikor mentes a konfliktushelyzetektől, de ez egy csapda. Szemfényvesztés, elkerülhetetlen az összetűzések és ott derül ki mennyit is ér a kapcsolat. Javaslatom figyeljük a jeleket és ha a gyermek nem fogad el, akkor mindenképpen távozzunk bármennyire is nehéz. Persze ha már megpróbáltuk megoldani és semmi sem segített.
Ha úgy érzed történeted megosztanád vagy segítségre lenne szükséged írj bátran .. válaszolok vagy ha párkapcsolati elemzést szeretnél, hogy illetek -e pároddal egymáshoz vagy pusztán a nevedben rejlő tehetségre vagy kíváncsi , ami benned rejtőzik és felszínre kívánkozik..azt is megmondom csak írj :: dokisenator@gmail.com ....miért halasztanád holnapra?!) írj))válaszolok)
