Egy hűséges olvasónk újabb levelét osztanám meg Sajátos meglátásait a kapcsolatokról, elgondolkodtató.)
"A mai Magyarországon a párkapcsolatok, illetve a házasságok többsége nem működik jól! Sok a válás, sok a szakítás, sok a veszekedés stb. Én az életet egy akadály pályához hasonlítom, ami teli van akadályokkal és az életünkben ezeket az akadályokat kell leküzdenünk. Ki kisebb nagyobb sikerrel. Amíg egyedül vagyunk egyszerűbb a helyzet, mert a saját tempónkban, saját erőnknek állóképességünknek megfelelően tudunk haladni ezen az akadály pályán. Amikor már van egy társunk teljesen más a helyzet, hiszen ugyan ezen az akadály pályán kell mennünk, csak egy másik emberrel kézen fogva.
Természetesen jönnek azok a problémák, hogy én gyorsabban futok, mint ő, ő jobban tud mászni én nagyobbat ugrok, nekem tériszonyom van neki nincs stb. Ugye így már nem is olyan egyszerű végig menni azon a bizonyos akadály pályán, hisz a társunk kezét végig fogni kell ugyanis, ha elengedjük akkor a kapcsolatnak vége és újra egyedül megyünk előre. Ezt csak egy féle képp lehet megcsinálni, Annál a résznél ahol futni kell a gyorsabb lelassít a másik tempójára, ahol magasra kell mászni az akinek nincs tériszonya segít a másiknak leküzdenie a félelmét stb. A gyakorlatban ez nem így működik, nagyon nem! Ezt az egymáshoz igazodást, csiszolódást az emberek nem tudják véghez vinni. Amikor futni kell a gyorsabb futó teljes erejéből fut és közben szidja a másikat, hogy: "Te szerencsétlen fussál már!!!", vagy épp a tériszonyosnak ordítja le a másik a fejét, hogy: "Ne szerencsétlenkedj már nem igaz, hogy képtelen vagy felmászni!!!" stb. Aztán az örökös veszekedést megunják a párok majd szakítanak. Pedig a megoldás igen egyszerű! Az életben mindig jönnek problémák, aki azt mondja, hogy az ő életében nincsenek, az hazudik. Még egy milliárdosnak is vannak problémái, még ha csak az is, hogy-hogy költse el a pénzét, de van. Szerintem mindent problémára van megoldás, csak az együttműködési hajlam nincs meg hozzá. Amennyiben az meg lenne nem lenne gond, ha két ember türelmes egymáshoz, hisznek abban, hogy bármit meg lehet oldani, csak akarni kell.
Persze nem mondom, hogy könnyű, de megoldható. Az nem megoldás, ha az első akadálynál azt mondják, hogy ez nem megy és szakítanak, vagy épp elválnak. Ez nem más, mint menekülés a problémák elől!!! A másik nagy gond, hogy a kapcsolatok alapjában véve az indulásnál el vannak *úrva... Most biztos azon gondolkoztok, hogy miért is írom ezt. Hát egyszerű! Két ember kapcsolata, hogyan indul? Külső azaz szexuális vonzalom alapján. Kérdezném én, hogy a belsővel mi van??? Senki ne adja be nekem azt, hogy ha külső alapján belezúg egy másik emberbe és netalán tán később kijön, hogy a belsője nem olyan amilyenre vágyna szakítani fog. A fenéket!!! A kapcsolat tovább fog működni, mely nem fog másról szólni, csak a szexről!!! Persze amikor jönnek azok a bizonyos problémák, majd jön a "nem tudjuk megoldani dolog" és szakítanak.."
