Milyen "alap" szükséges egy jó és tartós kapcsolat létrejöttéhez és hosszútávú működéséhez? Mennyire szükséges "összeilleni" korban, gondolkodásban, világnézetben és ugye a vérmérsékletet illetően?
Világos, hogy a több tulajdonságban egyező emberek könnyebben "boldogulnak" egymással, de mi van az őrült vonzódással, ami megmagyarázhatatlan és senki sem gondol közben ilyenekre, hogy most ez vagy az a tulajdonsága illik e a kiszemeltnek az én személyiségemhez...nekem pl. ..ilyen eszembe sem jut, ha tényleg érzem azt, amit éreznem kell...volt már olyan, hogy teljesen lehetetlen pasiba szerettem bele, akinek még csak véletlenül sem voltak hasonló tulajdonságai szóval itt a mérleg, hogy mi számít jobban? Az összeillési index vagy a szenvedély?
Akármennyit is írunk, filozofálunk, beszélünk róla....úgyis minden úgy történik, ahogy annak lennie kell, mindentől függetlenül. De mi van akkor- ahogy sokan vélekednek- hogy neeem, nincs olyan, hogy sors...meg, hogy az ember a saját életét alakítja? Ez igaz is. Viszont mikor előáll az ember életében a helyzet, hogy valakivel megismerkedik és lesz belőle valami vagy nem lesz...nem csak tőle függ..hanem a másik embertől is...a fejed tetejére is állhatsz, ha pl. ő nem érzi azt, amit te..bármit tehetsz, ezen változtatni nem tudsz...ezt már megtanultam.
Persze vannak apróbb trükkök, amiket alkalmazni lehet, vagy egyesek szerint egyenesen kell is...és el is jutottunk a "taktikázás" fejezetéhez. Sokat beszélgettem erről emberekkel ..a magánéletben is...hogy kell, nem kell...meddig lehet elmenni, hasznos, nem hasznos stb... Ha kívülről szemlélem a problémát én is azon a véleményen vagyok, hogy akár hasznos is lehet az ilyesmi. Egy ideig. Bizonyos mértékben. Felhívom, nem hívom, stb...úgy teszek mintha...de mégsem, ezek aranyos dolgok…de egy olyan emberrel csinálni mindezt, akiről azt mondjuk, hogy tiszteljük és szeretjük?
21.-dik századi élet, Cosmopolitan, Szex és New York és egyéb oktató lapok és műsorok...mit hogyan csináljunk, hogy eljöjjön Mr.Big és határtalanul boldogok legyünk...nos ezeket max. olvasni, nézni lehet, a valóság azonban teljesen más. Mert ott Te vagy és Ő. És nincs olyan, hogy ezt így kell, azt úgy kell, ha ezt teszed akkor az lesz, meg tegyél így és akkor jó lesz. Jönnek a dolgok, az érzelmek, a gondolatok spontán. Ez a való élet.
Az összes tanács, tipp és oltári nagy baromság....szerintem nincsenek olyan szabályok amik hasznosak lennének, mert ugye, ha valami szabályozott az nem spontán...ha valami nem magától jön, az nem is olyan jó ez az egész szerelem-párkapcsolat mizéria klisékre lesz felépítve...de hol marad az egyén...a szituáció...a pillanat...a mámor....amitől úgy érzed soha nem felejted el...legyen az randi, szex... bármi...az érzelmi hatás...mert ugye, ez eredményezi majd, hogy nem hagy hidegen a másik, hogy folyton rá gondolsz...hogy vágysz rá stb...- a pillanat, amelyben benne vagyunk, amelyet őszintén megélünk...és aztán belénk ivódik....hogy hosszabb vagy rövidebb időre ez nem lényeg, de akkor és ott úgy éreztük, hogy élünk...és én merem állítani, hogy az ilyen pillanatok mindig magukat generálják, mi nem vagyunk erre ráhatással...max eldönthetjük, hogy részesei kívánunk e lenni vagy sem...A másik meg, ha egymásnak vannak teremtve az úgyis kiderül, bármi történjék is ha nem...az is kiderül, csak az fájdalmasabb....
Hol vannak ilyen dolgok mint az ŐSZINTESÉG....az egymás iránti TISZTELET....hogy mindegy milyen stádiumban vagytok...tiszteled annyira a másik felet..hogy nem nézed hülyének pl...
És itt jön a képbe a szeretet, a tisztelet, az elfogadás, és az elköteleződés. Mert az tényleg rajtunk múlik, hogy el tudjuk-e, el akarjuk-e fogadni a másikat olyannak, amilyen? Szeretjük-e annyira az embert benne, hogy kitartsunk mellette bármi is történjen? És ne a saját egónkat helyezzük előtérbe. És ha a másik megváltozott idővel és már nem olyan mint régen, elgondolkozunk azon, hogy nekünk is szerepünk volt benne. És dolgozunk ezen. Együtt. Lehet, hogy ez a hosszú kapcsolatok titka!? Mert a nagy szenvedély mindig elmúlik. Mindig!
